Folyadék- és volumenpótlás infúziós kezeléssel
A folyadék- és volumenterápia a világ minden táján az alapvető kórházi kezelés részét képezi. Az infúziós oldatok a leggyakrabban rendelt gyógyszerek közé tartoznak. Ezen a hatalmas terápiás területen az intravénás folyadékterápia sikere attól függ, hogy egyértelmű különbséget tudunk-e tenni a folyadék- és volumenpótlás között.
Előkészítés
A folyadékpótlás célja, hogy kiegyenlítse vagy pótolja a küszöbön álló vagy már meglévő folyadékhiányt az extracelluláris térben, amely bőrön keresztül történő, illetve enterális vagy renális folyadékvesztés eredményeként alakult ki. A folyadékveszteséget elsősorban krisztalloid oldatokkal pótolják, mivel az izotóniás elektrolit oldatok egyenletesen oszlanak meg a teljes extracelluláris térben (plazma plusz intersticiális tér).
A volumenpótlás célja a hipovolémia korrigálása az intravaszkuláris volumen pótlásával a hemodinamika és az alapvető életfunkciók fenntartása érdekében. Ezen terápiás cél eléréséhez kolloid oldatok krisztalloidokkal való kombinációjának alkalmazása szükséges.
Az intravaszkuláris volumen akut csökkenése életveszélyes helyzetekhez vezethet. Ez lehet relatív csökkenés, mint például allergiás vagy szeptikus sokk esetén, ahol a patológiás vazodilatáció vezet jelentős vérnyomás csökkenéshez, vagy lehet abszolút volumenvesztés, például akut vérzés és égési sérülések esetén.
A kolloid ozmotikus nyomással (COP) rendelkező kolloid oldatok - például a zselatin vagy a keményítő alapú infúziós oldatok - alapvetően az intravaszkuláris folyadéktérben maradnak, míg a krisztalloidok infúziójának elsődleges célpontja az extravaszkuláris tér. Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a beadott krisztalloid infúziónak csak körülbelül 30%-a maradt a megcélzott folyadéktérben - azaz az intravaszkuláris térben. A folyadékvesztés hátterében álló kórélettani folyamatoktól függően lényegesen nagyobb mennyiségű krisztalloidra van szükség a kolloidokhoz képest a hasonló volumennövelő hatás eléréséhez.1
A legfrissebb ajánlások szerint a volumenvesztést - akár a perioperatív időszakban, akár az intenzív osztályon (ITO) - kezdetben plazma-adaptált krisztalloid oldat alkalmazásával kell kezelni. Ha a krisztalloid oldatok nem bizonyulnak elegendőnek, kolloidokat kell alkalmazni (a hidroxietil-keményítő nem használható a kritikus állapotú, jellemzően intenzív osztályra felvett betegek esetén). Ismételten: az olyan oldatok használata tekintendő optimálisnak, amelyek összetétele a lehető legjobban hasonlít a vérplazmáéhoz.2 1
Az infúzió beadásának helye
A beadás helyét az indikációtól és a betegtől függően kell megválasztani, de figyelembe kell venni a kezelés helyszínét is: pl. nagy mennyiségű infúzió baleseti helyszínen történő bejuttatásánál egy meglehetősen nagy belső átmérőjű perifériás intravénás katéter teszi lehetővé a legnagyobb mértékű áramlást. Műtétek során kialakuló vészhelyzetekben előfordulhat, hogy a meglévő centrális vénás kanülök használata válik szükségessé, azonban ezek alkalmazása mellett nem érhető el ugyanaz a mértékű maximális áramlás, mint a perifériás intravénás katéterek alkalmazása mellett. A vérnyomásmérő mandzsettát használó túlnyomásos infúzióknál az infúziós tasaknak összenyomhatónak kell lennie, és a légembólia elkerülése érdekében nem szabad levegőt tartalmaznia. Az intraosszeális kanülök alkalmazása életmentő lehet nem megfelelő vaszkuláris behatolási útvonallal rendelkező instabil betegeknél, különösen a gyermekek esetében.
Előkészítés
Mivel az újraélesztést igénylő klinikai helyzetek során gyors cselekvésre van szükség, az újraélesztésnél alkalmazott infúziós oldatokat gyakorlatilag nem kell előkészíteni. Az oldatok használatra készen állnak a polcokon. Az oldatok felhasználás előtti felmelegítése - például nem szándékos hipotermiát elszenvedő betegeknél - vagy lehűtése - például stroke-on átesett olyan betegeknél, akiknél hipertermia alkalmazását tervezik - egy kiegészítő előkészítő lépés lehet.
Használat
A védőfólia eltávolítása, az adminisztrációs szett beszúró tövisének bevezetése és a szett feltöltése folyadékkal azok a lépések, amelyeket el kell végezni az infúzió adagolásának megkezdése előtt. A klinikai helyzettől függően az oldat felmelegítése vagy lehűtése hasznos lehet, akárcsak a vérnyomásmérő mandzsetták alkalmazása adott időegység alatti maximális infúziós térfogat beadásához . A volumetrikus infúziós pumpák használata hosszabb távon hasznos lehet, különösen a gyermekek és újszülöttek számára.
References:
- Lobo DN, Crit Care Med 2010 Vol. 38, No.2
- S3-Guideline in Intravascular Volume Therapy. DGAI, September 2014