Nyomási fekélyek (dekubitusz, felfekvés)
A nyomási fekély bőr- vagy szövetkárosodást jelent, amely akkor jelentkezik, ha nyomás következtében csökkent vérkeringés alakul ki egy meghatározott területen.
Kezdetben enyhe bőrpír figyelhető meg az érintett területen ( a szöveti károsodás első jele). A bőr alatti szövet a rossz vérellátás miatt elpusztul. A folyamat különböző bőrrétegeket, izmokat és a csontokat is érintheti. A különösen veszélyeztetett területek közé a keresztcsont, a sarok, a könyök és a lapockák tartoznak.
Felfekvések kialakulását leginkább a megelőző intézkedésekkel - például formális kockázatbecslés és specifikus kockázatcsökkentés (mentesítés a nyomás alól, preventív bőrápolás) - lehet elkerülni a kockázati tényezők minimalizálásával.
Ha a felfekvés már kialakult, fontos egy összehangolt kezelési terv kidolgozása a gyógyulás elősegítése és az összes zavaró tényező kiküszöbölése érdekében. A sebgyógyulás alapvető előfeltételeinek teljesülnie kell. Ezek közé tartozik a tiszta seb, a működő keringés és a megfelelő táplálkozás a kalóriák és a tápanyagok szempontjából egyaránt, a megfelelő folyadékbevitellel együtt. Ez utóbbi gyakori probléma az idős embereknél (alapszabályként a napi folyadékbevitelnek 40 ml/testsúlykilogramm-nak kell lennie).
A szövetkárosodás mértékétől függően a felfekvések négy stádiumba sorolhatók:
1. Stádium
A bőr nem sérült, de a bőrpír ujjnyomásra sem válik fehérré.
2. Stádium
A bőrkárosodás már érinti a hámot, az irhát, vagy mindkettőt. Klinikailag a sérülés felületi horzsolás vagy folyadékkal telt hólyag képében jelenik meg. A környező bőr is kipirosodott lehet.
3. Stádium
A károsodás az összes felületi bőrrétegre és a zsírszövetre is kiterjed egészen az izmokig, sőt az izmokat is beleértve. A fekély egy mély kráter képében jelenik meg.
4. Stádium
A károsodás magába foglalja az összes lágyrészstruktúra, valamint a csont- és ízületi struktúrák pusztulását.
Felfekvés bárkinél kialakulhat, de az idősek, valamint az ágyhoz kötött, lebénult és alultáplált betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A felfekvések fokozott kockázatának kitett egyének azonosítása és a megelőző intézkedések életbevágóan fontos szerepet játszanak a felfekvéses esetek számának csökkentésében. A felfekvés kialakulásának egyéni kockázata meghatározható kockázatelemző eszközök használatával, például a Braden skála segítségével.
A Braden skála egy 6 alskálából álló értékelő skála, amellyel a következőket értékelik:
- Érzékelés / észlelés (a beteg képes-e érdemben reagálni a nyomással összefüggő diszkomfortra)
- Nedvesség (annak mértéke, hogy a bőr mennyire van kitéve a nedvességnek)
- Aktivitás (a fizikai aktivitás mértéke)
- Mozgékonyság (a beteg képes-e megváltoztatni és kontrollálni a testhelyzetét)
- Táplálkozás (szokásos táplálkozási mintázat)
- Súrlódás és nyíróerők
A legfontosabb szempont a felfekvés megelőzésében és kezelésében minden bizonnyal a nyomás alóli mentesítés. Ezt legjobban a beteg testhelyzetének gyakori változtatásával és a mobilizálással lehet elérni, valamint megfelelő matrac vagy speciális nyomáscsökkentő berendezések használatával. A megfelelő kezelés magába foglalja az alapos sebtisztítást, az elhalt szövetek eltávolítását és a vizelet- és székletmentes környezet biztosítását. A 3. és 4. stádiumú fekélyek gyakran igényelnek sebészi sebtisztítást (debridement).