A megfelelő, személyre szabott étrend esetén már az is jelentős különbségekkel jár a sztómás betegek étrendjének kialakításánál, hogy jejunosztómájuk, ileosztómájuk vagy colosztómájuk van, valamint, hogy kialakult-e az adott betegnél rövidbél szindróma, ami kiemelt terápiás figyelmet igényel. Azonban ezeken felül még fontosabb figyelembe venni azt, hogy milyen panaszokkal küzdenek, milyen praktikák válnak be, milyen a tápláltsági állapotuk, milyen mértékű szűkítésre van szükség, mik okoznak számukra valóban panaszt, mi számít nekik problémának. Mindez amiatt kiemelkedően fontos, mert a nem személyre szabott étrend nagy mértékben befolyásolhatja az állapotukat, valamint az életminőségüket mind az esetleg fennmaradó panaszok miatt, mind a túl szigorú, és egyoldalúvá váló étrend miatt.
A diétának az új anatómiai és élettani viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. A bélműtét utáni étrendi kezelés egyik fő célja, hogy csökkentsük a műtét és az amiatti koplalás okozta lebontó folyamatokat a szervezetben, és elősegítsük a sebgyógyulást energia- és fehérjebő, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrenddel. Ennek köszönhetően a szövődmények kialakulása is csökken és hamarabb visszatér az erőnlét.
A műtét utáni étrendi kezelés kezdetének időpontja függ a műtét típusától és az érzéstelenítés módjától. A hasüreg felnyitásával járó műtétek esetén a vékonybél mozgása 4-6 órával, a gyomor mozgása 6-12 órával, a vastagbélmozgás pedig 24-48 órával a műtétet követően normalizálódik.
Az első 6 órában nem javasolt a folyadékfogyasztás. Amennyiben a szájon át történő étkezés megkezdhető - a kezdési idő egyénenként változó- figyelni kell a fokozatos felépítésre, ami a folyékony pépestől az egészséges táplálkozás irányelveit követő könnyű-vegyes étrendig épül fel az egyéni toleranciát figyelembe véve. Az egyes változatok alkalmazásának idejét befolyásolja a műtét jellege, a beteg állapota és a kórházi protokoll is, hiszen a felépítés jelentős része még a kórházban történik.
Az átmeneti koplalás, a bélrendszer „megbolygatása”, az emésztőenzimek átmeneti csökkent működése miatt az étrend és ezáltal a roborálás felépítésére is kellő időt kell hagyni. A műtét utáni diéta lényeges része a rendszeres, napi többszöri, öt-hat alkalommal történő kismennyiségű étkezés. A mennyiségeken felül az elkövetkező 6-8 hétben fontosak a megfelelő ételkészítési eljárások és szigorúbb nyersanyagválogatás szükséges.
A zsíremésztés és felszívódás zavara is gyakran társul a bélbetegségekhez, emiatt szükséges a túlzott zsiradékbevitelt korlátozni. Az étrendben nem javasoltak a panírozott- és rántott húsok, egyéb bő zsiradékban sütött ételek. A tej emésztése és alkotóelemeinek felszívódása a legtöbb bélbetegségben romlik, ezért tejet, tejterméket csak kellő óvatossággal, az egyéni tűrőképesség figyelembevételével és kis mennyiségben javasolt fogyasztani. Hasmenés esetén segíthet a laktózmentes termékek használata. Puffadást okozhatnak a szárazhüvelyesek, káposztafélék, a hagymafélék, különösen ezek zsiradékban pirított változata. Ízesítéskor az erős, csípős fűszereket és a nyálkahártyát izgató élelmi anyagokat, élelmiszereket (torma, csípős mustár, bors, gyömbér, chili, csípőspaprika, kész fűszerkeverékek, sózott ételízesítők, ételporok, leveskockák, „zacskós” félkész- és készételek) kerülni kell.
A nagyobb bélszakaszt érintő bélműtét következményeit befolyásolja a bélszakasz eltávolításának helye és kiterjedése, a megmaradó bélszakasz funkcionális kapacitása, alkalmazkodási képessége. Előfordulhat, hogy rövidbél szindróma alakul ki, ami egy hasmenéssel és rossz felszívódással (malabszorpcióval) járó tünetegyüttes, amelyet egy, néhány vagy valamennyi tápanyag csökkent felszívódása következtében létrejövő hiányállapot jellemez, ami az eltávolított bélszakasztól függ. Ha a vékonybélhiány 50-80%-os, akkor mindig malabszorpció, azaz felszívódási zavar alakul ki, ha 80% feletti, akkor a beteg élete végéig teljes vagy kiegészítő parenterális táplálásra szorul. A nem megfelelő felszívódás miatt a testtömeg és az izomtömeg csökkenhet, ahogy a tranzitidő is, felléphet hasmenés, dehidráció, elektrolitvesztés és túl alacsony káliumszint, azaz hypokalaemia.
Az adaptáció, azaz az alkalmazkodás fázisai (65 év felett nem, vagy alig jön létre adaptáció): akut fázis, alkalmazkodási fázis, fenntartó fázis.
Hosszútávon törekedni kell az egészséges táplálkozás és életmód irányelveinek (MDOSZ- Okostányér) követésére, figyelembe véve az egyéni állapotot, toleranciát és esetleges társbetegségeket. Ennek kialakításában segít az egyéni konzultáció dietetikussal. Krónikus bélelégtelenségben tehát lehetséges a teljes adaptáció, melynek során a maradék bél tápanyag-felszívódása biztosítja az adott szervezet energia-, folyadék-, vitamin-, elektrolit- és nyomelemszükségletét. Ez a bélhámsejtek szaporulatával, részben az adott bélszakasz kitágulásával és egyben a tranzitidő csökkenésével jön létre. Az ileum szerkezetében és működésében képes alkalmazkodni. Tehát a megfelelő (korai!) enterális („bélrendszeri”) és parenterális („bélrendszert megkerülő”) táplálás hatására a felszívó felszín nő, ami segíti a későbbi jobb tápláltsági állapot és életminőség elérését.
Kolosztómások diétájának az új anatómiai és élettani viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Ebben az esetben is a rendszeres, azonos időben történő, napi 5-6 kisebb étkezést kell tartani. Sokan úgy gondolják, hogy a sztómájuk miatt különleges diétához kell ragaszkodniuk, de szerencsére ez nincs így, hosszútávon itt is az egészségtámogató étrend alapelvei lesznek irányadók (MDOSZ-Okostányér ajánlás). A személyre szabott étrend és az egyéni tolerancia ebben az esetben is meghatározó. Meg kell figyelni a szervezet reakcióit, és ha esetlegesen valami panaszt okoz, akkor ajánlott kihagyni az étrendből és valami alternatívát használni helyette. Érdemes kerülni a szívószálat, a rágógumit, mivel ezek általában növelik a levegő lenyelését, ami panaszokhoz vezethet.
A műtét után 6 héttel elkezdhető az étrend bővítése, amely nagyon fontos a lehető legváltozatosabb étrend kialakítása érdekében. A bővítés során fontos, hogy a műtét óta nem fogyasztott ételek közül egy nap egyszerre csak egyet vezessenek be, hogy elkülöníthetők legyenek az esetleg panaszt okozó ételféleségek. Szükség esetén akár több napot is érdemes egy alapanyag bevezetésére szánni, napról-napra növelve a mennyiséget, hogy kitapasztalható legyen a még tolerálható mennyiség. A tapasztalatok összegyűjtéséhez érdemes lehet étrendi és tüneti naplót vezetni, amely segítheti az összefüggések átlátását, valamint a dietetikai konzulráció esetén is nagyon hasznos lehet. Az úgynevezett „K betűs” zöldségféléket ajánlott pár percig előfőzni, majd az első főzővizet leönteni és új főzővízzel folytatni az ételkészítést fedő nélkül, hogy távozhassanak a panaszt okozó illóolajok. Bővítésből ajánlott kihagyni a nagyobb mennyiségű aprómagvas gyümölcs és az olajosmag fogyasztását, ezek csak kis mennyiségben fogyaszthatók, ha nem okoznak panaszt.
A jól kialakított étrendhez fontos a személyre szabott táplálásterápia kialakítása dietetikus szakemberrel. Ennek célja:
- Az ideális testtömeg elérése és fenntartása
- A testösszetétel javítása (pl. megfelelő zsírtömegarány)
- A tranzitidő lassítása
- A széklet konzisztenciájának és ürülési gyakoriságának befolyásolása
- Alkalmazkodás a megváltozott anatómiai, élettani viszonyokhoz
- Az életminőség javítása
- A kórházi tartózkodás számának és hosszának csökkentése
- A táplálkozással kapcsolatos szövődmények megelőzése és csökkentése
Rákos-Zichyné Brjeska Mónika
dietetikus