A beteg oktatása már a műtét előtt elkezdődik.
Szerencsés esetben a beteg a kivizsgálások során már találkozik a sztómaterápiás nővérrel. A találkozások során bizalmi kapcsolat alakul ki kliens és ápoló közt. Az alkalmak lehetőséget teremtenek arra is, hogy a beteg hozzátartozójával felvegyük a kapcsolatot. Nagyon sok múlik azon, van-e a betegnek támogató társadalmi háttere. Tud-e kihez fordulni a problémáival, tudja-e kivel megbeszélni, vagy inkább magába fordul.
Ezen találkozások alkalmával a beteg megküzdési stratégiáira is fény derül. Hogyan oldja meg problémáit szorult helyzetekben? Milyen személyiségjegyeket hordoz? Alkalmanként a családtagoktól is információ nyerhető a megküzdési módozatokról és arról, hogy a család mennyire támogatja az egyént ebben.
Amennyiben a műtét előtti találkozás a beteggel nem valósul meg az acut beavatkozás igénye miatt, a sztómaterápia is hátrányból indul. Ezt a hátrányt leküzdeni csak türelemmel és empátiával lehet. Ebben az esetben még fontosabbá válik a segítő és támogató családtagok megtalálása és oktatása, mind a beavatkozásokról, műtétről és az esetleges szövődményekről, mind pedig a sztómaellátás gyakorlati kivitelezéséről és utógondozásáról.
A terápia során mindig szem előtt kell tartani azt, hogy a kliens számíthat a sztómaterápiás nővérére. Jelen kell lenni a beteg életében. Meghatározott időkeretek közt biztosítani kell a beteg számára az elérhetőséget a nővér részéről. Hol és hogyan tudja felvenni a beteg a terápiás nővérével a kapcsolatot.
Fontos momentum az is, hogy a segítő kapcsolatot maga a helyzet hívja elő és a segítséget kérő személy indukálja. Ebben az esetben meg kell találnunk a családdal azt a közös pontot, ahol be tudunk lépni az ellátás folyamatába. A társszakmák segítségét is igénybe kell venni, persze a beteg beleegyezésével. Először a beteg elutasít minden jellegű segítséget és bezárkózik. Ezeket a gátakat kell nekünk feloldanunk és híddá kovácsolni egymás között.
A betegellátás során a tényleges sztómaterápia első lépése az egyénre szabott terápiás terv elkészítése:
- Hogyan és miként fogom megközelíteni a beteget?
- Kitől nyerhető információ a beteg korábbi megküzdési stratégiáiról?
- Otthonában ki fogja segíteni a beteget a hazamenetel után?
- Mi a fontos a beteg számára és mitől fél a sztómaképzéssel kapcsolatos megváltozott életminőséggel kapcsolatban?
- Kiket tudunk bevonni az ellátásba (társszakmákat)
- Mennyire felkészült a személyzet? Oktatni kell őket is.
- Milyen segédeszközt választ a beteg?
A beteg a rendelőbe a panaszaival érkezik, ahol elkezdődik a kivizsgálások sorozata. Eredmények birtokában a kezelőorvosa felvázolja a betegnek a kezelési tervet és a műtéti megoldási lehetőségeket. Ebben az esetben, ha sztómaképzésre kerül sor, már megtörténik a sztómaterápiás nővér bevonása is a kezelési tervbe.
A beteg, ha igényli, hozzátartozója jelenlétében tájékoztatást kap a diagnózisról és a terápiáról. A nővér, az orvos és a beteg együtt kijelölik a sztóma helyét.
A beteg megismerkedik a sztómaterápiás eszközökkel, termékekkel és lehetőségekkel.
Tájékoztatást kap arról, mire kell figyelnie, hogy néz ki az egészséges sztóma, mi az az elváltozás, amikor már orvoshoz kell fordulni. Pl: prolapsus, ami esetén keresse fel kezelőorvosát.
Információt kap diétáról a műtét után, illetve szabadidős és szexuális tevékenységek lehetőségeiről.
A műtét tervezett időpontján a sztómaterápiás nővérkéje fogja várni a befekvés alkalmával az osztályon. A beteg biztonságérzetét nagyon elősegíti az, hogy már ismerős emberrel találkozik a műtét előtt. Műtét után szerencsés esetben a sztómaterápiás nővér várja az osztályon, amennyiben ez nem kivitelezhető megtanítja a személyzetet arra, hogyan kell ebben az esetben a beteget ellátni.
Már a műtét másnapján megkezdődik az oktatás. Oktatás során lépcsőzetesen építjük fel a feladatok elvégzését.
Első alkalommal a sztómaterépiás nővér végzi el a zsákcserét, miközben minden lépésnél információkkal látja el a beteget a gyakorlati tevékenység során. A beteg figyelmét felhívja arra, hogy figyeljen az információkra és folyamatosan pozitív megerősítést kap a beteg. A nővér mind verbális, mind nonverbális kommunikációja során mindvégig hiteles marad. Már ebbe a folyamatba is bevonhatóak a családtagok, és ők is pozitív megerősítésben, biztatásban részesülnek.
Következő nap a gyakorlati tevékenységet továbbra is a nővér végzi, de megkéri a beteget, hogy közben mondja el mit, hogyan, milyen sorrendben kell csinálnia. Harmadik alkalommal már a beteg cseréli a zsákot a sztómaterápiás nővér utasításai szerint. Negyedik nap pedig már a beteg végzi a tevékenységet, de nem kap szóbeli megerősítést, csak akkor, ha megakad vagy bizonytalan. Családtagok ezek után próbálhatják meg a zsákcsere elvégzését a beteggel közösen és nővéri felügyelet mellett.
A tevékenységek elvégzése után mindig megkérem a betegeket, hogy tegyék fel kérdéseiket vagy írják össze a felmerült kérdéseket, és a következő alkalommal megbeszéljük ezeket. A sztóma ellátásának mindig intim környezetben kell zajlania, és csak azok lehetnek jelen, akiket a beteg szeretne. Nem mindenkivel szeretné a beteg megosztani a problémáit, sőt, általában el is titkolják azokat.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy betegeinket csak akkor bocsájtjuk otthonukba, ha már vagy ők, vagy pedig hozzátartozójuk biztonsággal elsajátították a sztóma ellátását.
Soós Zoltánné Hajni
Osztályvezető Főnővér, Diplomás ápoló, Szakoktató, Sztómaterápiás ápoló
Almási Balogh Pál Kórház, Ózd