A parasztómális sérv az egyik leggyakoribb szövődmény a sztómaképzés utáni állapotban. A nevében is benne van az elhelyezkedése, ami azt jelenti, hogy különböző okok miatt a bélfal és a hasfal között a hasüregi nyomás következtében különböző tartalmú (bél, cseplesz) előtüremkedő tömlő alakul ki.
A sérv kialakulásának különböző okai lehetnek:
- elhízás miatti izomfeszülés
- izomszövet gyengülése a kor előrehaladtával
- a sztóma rossz anatómiai helyen történő elhelyezése
- nagy hasfali nyílás kialakítása, nem megfelelő sebészeti technika következtében
- hasüregi nyomásfokozódást elősegítő tényezők ( nehéz tárgyak emelése, krónikus köhögés, étkezés okozta puffadás, stb.)
A parasztómális sérv tünetei:
- sztóma körüli duzzanat, kidomborodás megjelenése
- nehéz, feszülő érzés a sztómánál, a mozgás akadályozottsága pl. lehajlásnál
- a ruházat és az öltözködés nehezítettsége
- passage zavar kialakulása, a bélműködés megváltozása
- az eddig alkalmazott gyógyászatisegédeszköz kérdésessé válása (sztómaméret változása, tapadófelület változás, alap tapadása elégtelenné válása, következményként gyakoribb eszközleválás stb.).
A parasztómális sérv típusai és jellemzői:
Négy típus
I. típus: –intersticiális (úgynevezett igazi parastomális sérv) : az izomrétegek között alakul ki. A sztóma megduzzad, megnagyobbodik.
II.típus- subcutan(bőr alatti)-: a sérvtömlő a bőr alatt helyezkedik el.
III. típus – intra-sztomális; sztómán belüli-: a sérvtömlő az ileumba, annak üregébe hatolva emelkedik ki.
IV. típus – pseudo pre-sztómalis.
Milyen módon kezelhető a parasztómális sérv?
1. Sebészeti módszerekkel, melyek a következők lehetnek:
Nyíltműtét:
A sérv feltárása,a sérvtartalom visszahelyezése a hasüregbe, a tömlő izolálása és eltávolítása, a sérvkapu zárása varratokkal vagy szintetikus grafttal ( háló ).
Előnyök:
- Gyors szövetintegráció
- Univerzális, könnyű, nagy pórusú, rugalmas
- Kék vonalak megerősített monofil jelenlétét jelzik
- Puha, kényelmes és erős
- Teljesen transzparens
- Kiváló biokompatibilitás
- Nyílt és laparoszkópos műtéti eljárások
Javasolt műtéti területek:
- Nyitott lágyéksérv
- Laparoszkópos lágyéksérv (TAPP és TEP)
- Nyitott köldöksérv
- Fascia-hibák
- Hasfal-rekonstrukció
- Mellkasfal-rekonstrukció
A laparoszkópos műtét:
A sérv feltárása, a sérvtartalom visszahelyezése a hasüregbe,a tömlő izolálása és eltávolítása( lehetőség szerint), a sérvkapu zárása varratokkal vagy szintetikus grafttal ( háló ). A hálót leggyakrabban két módon lehet felhelyezni:
A. Kulcslyuk technika: a hálót úgy metszük be, hogy a bélnek megfelelő nyílást alakítunk ki, majd a a sérvkapura helyezzük, így zárjuk a defektust. A hálót kapcsokkal rögzítjük a hasfalhoz.
B. Sugarbaker technika: a hálót a sztómaként kialakított bélkacsra helyezzük úgy, hogy a sérvkaput fedve egy alagutat képzünk a bélkacsnak, ezzel megelőzve a recidívát.
A műtéti megoldás között a beteg szempontjából előnyösebb a laparoszkopos műtét, kisebb a műtéti terhelés, lerövidül a gyógyulási idő, könnyebben és rövidebb idő alatt válik tünetmentessé. Műtét során a legelőnyösebb, ha a bélre helyezhető hálót alkalmazunk, ezzel elkerülhető a kiterjedt összenövések kialakulása, a bél sérülése.
A távoli pontról történő metszés és a behatolás lehetővé teszi a sztóma korábbi pozicióban történő megtartását.
Az újabb és újabb recidíva miatt a sztóma áthelyezése még választható út lehet.
Műtéti szövődményként említhető, nyílt műtét esetén sebgyógyulásizavar, sipoly, tályog, sérvháló kilökődés, / idegen anyag / varratelégtenség, / recidív sérv/, vérzés. A laparoszkópos műtét során alkalmazott kicsiny metszés ritkábban okoz szövődményeket.
Kizárt sérv esetén, mely bélelzáródást okoz, azonnali műtéti ellátásra van szükség és ebben az esetben a nyílt műtét preferált, de ugyanakkor jó eredményeket lehez elérni gyakorlott, tapasztalt sebész esetén laparoszkópos műtéttel is.
A kiújulás megelőzésére eszközváltás, könnyű vegyes étrend, súlygyarapodás megelőzésére, mindennapi mozgás, nehéz fizikai munka mellőzése. Sérvkötő használata, rendszeres sebészi kontrollvizsgálat javasolt.
2. Konzervatív, műtét nélküli kezelés:
- Fűző vagy öv használata a sérv növekedésének megakadályozására
- A betegek oktatása, tanítása, életmódjának, életvitelének ahhoz való alkalmazkodására, hogy a fennálló sérvvel való együttélése, annak kezelése ne okozzon számára újabb betegségtudat kialakulása.
Összességében a parasztómális sérv egy gyakori szövődmény, ami napi gondot okozhat nemcsak a beteg, hanem a sztómaápoló számára is az ellátásban. A kezelőorvossal együttműködve a kezelést a beteg állapotának, teherbíró képességének optimális megítélésével lehet megválasztani. A sztómaviselő kiegyensúlyozott pszichés állapotának megtartása mellett, a sztóma megfelelő ápolása, kezelése segíthet a megfelelő életminőség megőrzésében.
Novák Brigitta
Műtősszakasszisztens, Sztómaterapeuta
Albert Schweitzer Kórház Hatvan