Az elmúlt évtizedekben nem történt előrelépés a sztómaterápiás nővérképzés területén. Sajnos a mai napig nincs konkrét szakképesítést adó képzés ebben a szakmában.
Szakképző intézményben és a diplomás ápolói képzés során érintik a témát ugyan, de ez csupán az elméleti és gyakorlati tudás megszerzéséhez szükséges anyag töredékét fedi le.
Mégis hogyan, kitől tanulhat az, aki olyan területen dolgozik, ahol rendszeresen sztómaképző műtétet végeznek, így a sztómás betegek ellátását kell végeznie?
Mivel a sztómaellátás nehézségekbe ütközik abból a szempontból, hogy:
- nincs megfelelő képzés (kevés az óraszám és a gyakorlat)
- számos egészségügyi terület nem találkozik ezzel az ellátási problémával
- az ellátó személyzet nem tud megfelelően kommunikálni,
- nem kellően hiteles az ellátás és az oktatási folyamat is céltalanná válik.
A betegellátásban résztvevő dolgozók szakmai ismeretei véleményem szerint pontosak és megalapozottak.
A sztómaellátásban szükséges gyakorlati tudásuk hiányos lehet, tehát ezen kell nekem fejlesztéseket végeznem.
Ha nem biztosak az ellátás szakszerűségében, és olyan szövődménnyel találkoznak, amelynek ellátása problémás lehet, bárkinek, aki hozzám fordul, szívesen nyújtok segítséget.
A sztómaellátás területén hatalmas fejlődés ment végbe. Számos eszközzel bővült az ellátási paletta, és nem mindegy, hogy mikor milyen módszereket és eszközöket alkalmazunk. A betegek vagy a sztómaképzés kapcsán, vagy pedig valamilyen szövődményből eredendően kerülnek be az ellátó rendszerbe.
Azon osztályok, ahol nem találkoznak a szövődményekkel, nem is tudnak mit kezdeni velük. Ilyen esetekben is szívesen nyújtok segítséget a társszakmák dolgozóinak, legyen az speciális kötszer, eszköz vagy kiegészítő termék használata.
Az oktatás első lépése egy elbeszélgetés a beteg jelenléte nélkül. Feltérképezem a tudásbeli szintet, amely kiegészül egy attitűdvizsgálattal. Továbbá megvizsgálom, hogy mennyire biztosak a kolléga ismeretei a sztóma ellátásával kapcsolatban, és milyen elveket alkalmaz.
Az első és legfontosabb, hogy amikor a beteggel kommunikál, legyen hiteles.
A mondanivalója és a tevékenysége sugározza azt a magabiztosságot, ami a sztóma ellátásához szükséges.
Mindig vigyázzon a beteg személyes intimitására.
Megfelelő környezetet válasszon a beteg oktatására akár szóbeli, akár gyakorlati oktatást végez.
A verbális és nonverbális kommunikáció legyen összhangban.
A beteggel való kommunikáció során pozitív odafordulásra, türelemre és empátiára van szükség. Futószalagon nem lehet a tevékenységet végezni.
Akkor kell a beteget oktatni, mikor van erre idő.
A kollégákat, akár az osztályon teljesítő tanulókat, más osztályon dolgozó ápolókat először egy nyugodt környezetben, távol a betegtől, szóban és gyakorlatban oktatom.
- pl.: milyen típusú sztómák vannak, milyen jellegű a sztómán ürülő széklet
- milyen eszközök vannak, mit mivel lehet együtt használni
- a rendszeres méretvétel és méretre vágás fontossága
- milyen bőrtisztítást és milyen bőrápolást lehet alkalmazni
- szőrnövekedés esetén hogyan lehet borotválni a sztóma környékét
- milyen korai és késői szövődményekre kell figyelni
- hogyan tudja a beteg étkezésével befolyásolni a sztóma ürülését
- milyen diétát kövessen, ha szükséges, figyelembe véve a társbetegségeket
- pszichés vezetés jelentősége
- mozgásterápia
- társas kapcsolatok, közösségi élet
- sztómaellátás adminisztrációja, eszközfelírás szabályai
Amint a beszélgetéseken túl vagyunk és az általam adott információk beépülnek, esetleg utána is néznek a dolgozók, elkezdjük a gyakorlatban a betegellátást. Persze csak a beteg beleegyezésével.
Számomra fontos, hogy a beteg megbízzon az ellátó személyzetben, és ne azt lássa az ápolón, hogy undorodik az ellátástól.
Az elégedett beteg együttműködő, hamarabb gyógyul, probléma esetén mer kérdezni.
Azt gondolom, hogy: Ha jót nem tudsz tenni, inkább ne tégy semmit.
Ilyen állapotban kerül vissza hozzánk a szociális otthonból a beteg, ahol az ileosztóma ellátása nagyon nehéz, és a beteg nem mindig működik együtt.
Ennek a betegnek és a sztómájának az ellátása a gyakorlott sztómaápolónak is igen nehézkes.
Fontosnak tartanám a szociális intézmények dolgozóinak képzését is a sztómaellátásra vonatkozólag, legalább alapszinten.Abban az esetben, amikor nem tudják az ellátást már uralni, - lásd baloldali kép - mérjék fel a helyzetet, és vegyék fel a kapcsolatot az operáló intézmény sztómaápolójával.
Miután minden rendben van a dolgozó oktatása során, lépésről lépésre megmutatok minden gyakorlati tevékenységet, amelyet magyarázattal látok el, és közben biztatom a beteget, hogy tegye fel az aktuális kérdéseit.
Következő alkalommal a kolléga végzi a tevékenységet és én „csak” instruálom.
Ezt követően én már csak megfigyelőként veszek részt a feladat ellátásában és kérem a tanulót, hogy folyamatosan oktassa a beteget.
Amennyiben minden lépés hibátlanul történik, hagyom érvényesülni a kollégát, de időszakonként ellenőrzést tartok, és a tapasztaltakat egy megbeszélés során összegezzük. Mind a beteget, mind a kollégát pozitív megerősítéssel bíztatom a feladat ellátására és arra, hogy ha valahol megakad, bátran kereshet.
A rendszeres továbbképzések és az ellátásban sokat tapasztalt kollégákkal történő szakmai konzultációk lehetőséget teremtenek a ritkán előforduló esetek szemléltetésére és megvitatására.
Számomra a folyamatos fejlődés és tanulás igénye ebben a szakmában is elengedhetetlen a sztómaviselők minél teljeskörűbb ellátása érdekében.
Soós Zoltánné Hajni
Osztályvezető Főnővér, Diplomás ápoló, Egészségügyi Tanár, Egészségfejlesztő mentálhigiénikus, Sztómaterápiás ápoló
Almási Balogh Pál Kórház, Ózd