Magyarország | Mobildialízis Szombathelyen
A koronavírus-járvány 2020 márciusában jelent meg Magyarországon rég nem látott kihívás elé állítva az egészségügyi rendszert, így a B. Braun Magyarország 18 dialízisközpontjának orvosai és ápolói is új, nem mindennapi feladatokkal szembesültek. Simon Zsolt, szombathelyi dialízisközpontunk HD-ápolója, mint minden kollégája, rendszeresen végzett mobil-dialíziskezeléseket a dialízisre szoruló koronavírusos betegeken, akiket a fertőzésveszély miatt nem lehetett a megszokott módon, a központ kezelőjében ellátni.
Hol kerül sor a dialízisre szoruló koronavírus-betegek mobilkezelésére?
A szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház biztosított két kórtermet, ahol mobildialízisben tudtuk részesíteni a Covid 19 pozitív betegeket, illetve átjártunk a Covid Intenzív osztályra is a súlyosabb állapotba került dialízisre szoruló páciensekhez. A koronavírus többszervi elégtelenséggel is járhat, vesekárosodást is okozhat, így gyakran volt szükség mobildialízisre.
Milyen gyakran került sor mobil-dialíziskezelésre?
A mobilkezelés mindennapos feladattá vált az elmúlt évben. Napi szinten rendszeresen kellett teljesítenünk ezt a feladatot.
Miben jelent kihívást a mobil-dialíziskezelés?
A dialízisállomás napi munkájának szervezésében és egyéni szinten is kihívást jelent a gyakori mobilkezelések szükségessége. A mobilkezelést végző ápoló a teljes műszakból kimarad a központ munkájából, így jó tervezéssel meg kell oldani az elkülönített kórtermekben vagy az intenzív osztályon dolgozó ápolók munkájának helyettesítését. Azoknak az ápolóknak sem egyszerű, akik a mobilkezelést végzik, ugyanis feladatukat nephrológiai ápolói háttér nélkül kell ellátniuk, hiszen a kórház ápolócsapata nem feltétlenül rendelkezik a dialízishez szükséges ismeretekkel. A mobilkezelést végző ápolónak így egyedül kell megoldania az esetleges géphibákat és a technikai kivitelezést.
Előzetesen a technikusok segítségével külön megtanultuk a mobil vízkezelő gépek kezelését, hiszen a központban használt kiépített rendszerhez képest a mobilkezelés sok mindenben eltér, ám ez nem változtat azon, hogy időigényes folyamatról van szó. Például van olyan beteg, akinek valamilyen oknál fogva nem adhatunk véralvadásgátlót, így vére belalvadhat a dialízishez használt szerelékbe, amelynek a cseréje egyedül időigényesebb, komoly feladat.
A felmerülő problémákat jellemzően mindig megoldjuk, ám lélektanilag sem egyszerű alkalmazkodni a helyzethez, hiszen végig bennünk van a tudat, hogy egyedül, tulajdonképpen segítség nélkül kell helytállnunk.
Hogyan éltétek, élitek meg a mobilkezelések jelentette nem mindennapi feladatot?
Azt a kollégáim nevében is biztosan elmondhatom, hogy az intenzívre kerülő betegek kezelése során minden tőlünk telhetőt megteszünk, ám a járványhelyzetben sajnos gyakran a maximális teljesítmény sem elég az életmentéshez. Az intenzívre kerülő dialízis kezelésre szoruló betegek a szakszerű mobilkezelések ellenére is életüket vesztették. A korábban említett, nem intenzív ellátásra szoruló betegek kezelésének helyszínéül szolgáló, elkülönített kórtermekben több sikerélmény ért minket, az itt kezelt betegek közül sokan felépültek a fertőzésből.
Miből lehet reményt meríteni ilyen körülmények között?
Ahogy említettem, leginkább abból gyűjtünk erőt, hogy mindent megtettünk a betegeinkért, amit csak lehetett, ez ad némi lelki erőt, és igyekszünk arra gondolni, hogy előbb-utóbb véget ér a járványhelyzet.
Mit gondolsz, mikor tudhatjuk végleg magunk mögött a járványt?
Tavaly tavasszal azt gondoltuk, épp a járvány nehezén esünk át, ám végül ősszel sokkal nagyobb terhelés alá kerültünk. Nem látjuk előre a jövőt, de az biztató, hogy az elmúlt hetekben már egy betegünk sem kapta el a vírust, valószínűleg ez köszönhető a nagyszámú védőoltásnak.