„Minden sportoló erre vágyik. Én magam 12 évesen kezdtem jégkorongozni egy olyan időszakban, amikor még álmodni sem mertünk arról, hogy világbajnokságot nyerhetünk. Óriási boldogság számomra, hogy a csapat elérte ezt a rendkívüli eredményt, és ezáltal a lányok bejutottak a világelit válogatottjai közé” – számol be öröméről Kolbenheyer Zsuzsanna.

Az alelnök asszony kihangsúlyozza, hogy a sikerig vezető út számos tényező mentén épült fel, és ezek között az emberi szempont ugyanúgy fontos, mint a pénzbeli támogatások. „Sok minden közrejátszott a diadalban, ezt pontosan tudja mindenki, aki valaha, akármilyen formában belekóstolt a női jégkorongsport világába. A válogatottak szövetségi kapitányai és a klubedzők egyaránt fontos szereplők voltak a sikerben, és természetesen a sportolók tehetsége is elengedhetetlen. A ’90-es években tört be a sportágba az úgynevezett aranygeneráció, az 1994-1997 közötti korosztály. Ők voltak az az U18-as, még nem a felnőtt válogatottat képviselő utánpótlás-összeállítás, akik 2012-ben feljutottak az A csoportba, majd két éven keresztül ebben a kategóriában szerepeltek. Ebben a válogatottban 9 olyan játékos szerepelt, aki a világelitbe most feltörő felnőtt válogatottat is erősíti.  Az őket felkészítő Gömöri Csaba és Buzás Norbert már sokkal több lehetőséget láttak ebben a sportágban, mint az őket megelőző szakemberek. Mindemellett a TAO-pénzek is fontos, nem elhanyagolható szerepet játszottak, bár a sikerek már az anyagi támogatások előtt megkezdődtek. Az eredmények ráadásul arra is lehetőséget biztosítottak, hogy megkezdődjön a fiatal utánpótlás-korosztályok képzése, így indult a 14 és 16 évesek programja. Marton Tibor, a felnőtt válogatottat éveken át vezető szakember is sokat tett a fejlődésért, és a Jégkorong szövetség vezetése is nagyobb lelkesedéssel kezdte támogatni a női jégkorongot. Ma már a Szövetség egyik kiemelten támogatott projektjéről beszélhetünk.”

A bajnoki cím elnyerését követő estén a csapattagok természetesen megünnepelték a sikert, amelyet további elismerések követtek, és ezek a jövőben is folytatódni fognak. „A győzelmet követően rövid időn belül felizzottak a Jégkorong Szövetség közösségimédia-felületei, érkeztek a boldog Facebook-posztok. Nem meglepő módon a lányok számára elég furcsa érzés a hirtelen támadt, nagy sajtóérdeklődés. Figyelmet kell fordítaniuk a különböző interjúkra, televíziós meghívásokra és egyéb médiaszereplésekre. Ebben az ingergazdag időszakban talán még nem is ülepedett le teljes mértékben a siker tudata. A Szövetség május végén esedékes évzáró eseményén ráadásul további elismerésekre számíthatnak” – mesél az ünneplés részleteiről az egykori válogatott játékos.

A női jégkorong-válogatott számára azonban nincs megállás, sőt, a kihívások java még csak most kezdődik. Az A csoport izzasztónak ígérkező mérkőzései mellett egyéb nagy célok és álmok is munkálkodnak a csapatban. „Egy ideje már nem titok, hogy nagyon vágyunk az olimpiai szereplésre. Nagyon nehéz feladat lesz kijutni, de egyáltalán nem tartom lehetetlennek. A játékosok és a vezetőség részéről egyaránt szükség lesz a kemény munkára, a sok befektetett energiára. A következő két szezon megterhelő és komolyabb lesz, hiszen az A csoportban a korábbihoz képest magasabb szinten kell érvényesülni. Szeretnénk, hogy a lányok minél több tornán részt vegyenek, ahol azokkal az országokkal mérkőzhetnek meg, amelyekkel majd a bajnokságban is szembekerülnek. Játékosaink rendkívüli tehetséggel rendelkeznek, ezt a világbajnoki cím is bizonyítja, így bizakodva, jó esélyekkel nézhetünk a jövőbe” – zárja a beszélgetést Kolbenheyer Zsuzsanna.

A győzelemig vezető út:

A magyar női jégkorong története nem az 1997-es, első válogatott mérkőzéssel kezdődött, hanem még 1992-ben, amikor a Megyeri úti jégpályán rendszeresen korcsolyázó lányok kedvet kaptak a sportághoz. Az ott edzősködő többszörös válogatott kapust, Balogh Tibort kérdezték meg a lehetőségekről.

Rövid időn belül körülbelül féltucatnyi lánnyal megalakították az első magyar női jégkorong-csapatot. A lelkesedés ragadós volt, így egy másik sokszoros válogatott játékos, Szilassy Béla alapított egy másik csapatot, így megindulhatott a Magyar Női Jégkorong Bajnokság, egyelőre csupán két csapat részvételével.

Az edzéseket korábban kezdő Marilyn, amely ekkor szponzori nevén Lombardiként nevezett, tízből mindössze egy mérkőzést veszítve nyerte a történelmi első bajnokságot. A második és harmadik szezonban a Marilyn könnyedén nyerte az aranyérmeket a továbbra is kétcsapatos bajnokságban. A második együttes Amazon néven jött létre, de az első 11 szezonban a Marilyn lett a bajnok. A kétcsapatos bajnokság egészen a 2003-2004-es szezonig megmaradt, ám eközben folyamatosan nőtt az igazolt játékosok száma. Míg az 1992-1993-mas bajnokságban 20, addig az ezredfordulóra 123 női jégkorongos volt. A növekedés azóta is töretlenül folytatódik: idén már 610 igazolt női játékosa van a sportágnak.

A 2003-2004-es szezontól kezdve folyamatosan nőtt a klubok száma, így 2012-ben elindultak a másodosztályú küzdelmek is, 5 csapattal, az idei szezonban pedig már a 3 élvonalbeli klub mellett 8 másodosztályú együttes vett részt a küzdelmekben. Van magyar résztvevő (a KMH Budapest) az osztrák, olasz, szlovák, német és magyar klubokat tömörítő EWHL Szuperkupában csakúgy, mint az osztrák, olasz, kazah és magyar EWHL-ben és az osztrák-szlovén-magyar DEBL-ben.

A válogatott az első mérkőzéseit Nagy-Britannia ellen játszotta. Az első találkozón 8-0-ra, a második 5-1-re nyert az ellenfél, a sporttörténelmi magyar gólt Vörös Eszter szerezte a Budapest Sportcsarnokban. Az első győzelmet Dél-Afrika ellen érték el a magyarok 1999-ben. A kezdeti lendület után akadt egy időszak, amikor a válogatott nem lépett pályára. Ennek az volt az oka, hogy 2014 előtt az Olimpia éveiben nem rendeztek női világbajnokságot. Ám a válogatott, ahogy megalakulásától fogva folyamatosan, úgy ebben az időszakban is létezett. 2009-ben a szövetség támogatásával ismét fellendültek a folyamatok, és ekkor már az utánpótlásra is nagyobb figyelem jutott. Az első nagy eredményt 2012-ben sikerült elérni, amikor az U18-as válogatott már az A csoportban szerepelhetett, ráadásul bent is maradt. Mindez hatással volt a felnőttekre is, ahol évről évre javultak az eredmények.

Míg 2011-ben a negyedik vonalban játszottak a mieink, tavaly már bronzérmesek lettek a második vonalnak számító Divízió I/A-ban, idén pedig sikerült a bravúr, mindössze egyetlen mérkőzést (azt is szétlövéssel Szlovákia ellen) elveszítve feljutni a legjobbak közé.

Fotók: Mudra László MJSZ