Hemodialízis A vér megtisztítása dializátorral

A végstádiumú vesebetegséggel élő betegek a saját anyagcseréjük által termelt salakanyagok mérgező hatásaitól szenvednek. Az egészséges vesék a szervezet megtisztításáért felelős szervek, és ez a funkció elvész, ha a károsodott vesék már nem képesek megfelelő mértékben megtisztítani a vért. A hemodialízis során a vért eltávolítják a szervezetből, majd visszajuttatják oda. Ezért nevezik a dialízist gyakran testen kívüli (orvosi szakkifejezéssel: extrakorporális) kezelésnek is – mivel a vesék tisztító funkcióját egy testen kívüli berendezés pótolja. A mai modern orvostudománynak hála, számos lehetőség áll rendelkezésre a testen kívüli méregtelenítés kivitelezésére. A kezelőorvosa tájékoztatni fogja Önt arról, hogy melyik módszer és kezelés a legmegfelelőbb Önnek.   

Ahogy azt már bemutattuk, a dializátornak két fő része van: az egyik rész tartalmazza a vért, a másik pedig a dializáló folyadékot. Ezt a két részt egy dializáló membrán választja el egymástól. A vér és a dializáló folyadék soha nem keveredik, mindig el vannak különítve egymástól. A vérsejtek, fehérjék és más fontos anyagok a vérben maradnak, mivel ezek túl nagyok ahhoz, hogy átjussanak a membránon. A kisebb méretű salakanyagok, például a karbamid, nátrium és kálium, valamint a fölösleges folyadék átjut a membránon, és eltávolításra kerül. A dializáló folyadék összetétele módosítható az Ön egyéni igényei szerint; ezt az orvosok határozzák meg a dialízis elrendelésekor.

Elsősorban a szervezet anyagcseréje során keletkező salakanyagokat távolítják el. Mivel mindenkinek egyéni az étrendje, ezért különböző mennyiségű anyagcsere végterméket kell eltávolítani minden egyes betegnél. Az egészséges vesék a vér speciális alkotóelemeinek, például elektrolitok (a vérben található pozitív vagy negatív töltésű ionok), víz, ásványi anyagok, nyomelemek, stb. mennyiségét is szabályozzák. Ezért fontos, hogy a dialízis készülék ezeket a szabályozó folyamatokat is ellássa a méreganyagok eltávolítása mellett. Ez például fontos szerepet játszik, ha a betegnél felborult a szervezet sav-bázis egyensúlya, ami nagyon gyakori dolog a dialízisen áteső betegeknél.

A dialízis hatékonysága attól függ, hogy hogyan sikerül levenni Öntől a vért és átjuttatni azt a dializátoron. Ehhez egy olyan érrendszeri csatlakozásra van szükség, mint amilyen Önnek jelenleg is van. A vérvezetékeket bevezetik a csatlakozási pontba, és a dializáló berendezés szivattyúja átpumpálja a vért a testéből a dializátorba, majd vissza a testébe. Észreveheti, hogy a vér egy zárt körben fut: Önből a dializátorba, majd vissza az Ön szervezetébe. Ez azt jelenti, hogy a véréből egyszerre csak kis mennyiség tartózkodik a testén kívül.

A hemodialízis készüléknek számos különféle funkciója van, amelyek mindegyike az Ön lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelését szolgálja. A készülék maga egy nagy számítógéphez és egy szivattyúhoz hasonlít. Amellett, hogy átpumpálja a vért Önből a dializátorba, a készülék nyomon követi a következőket:

• Véráramlás
• Az Ön vérnyomása
• Az eltávolított folyadék mennyisége
• Számos egyéb vitális paraméter és adat, ami segít az ápoló- és orvosi személyzetnek abban, hogy Ön a lehető legjobb kezelést kapja.

Ezenkívül a készülék összekeveri a dializáló folyadékot és a tiszta vizet is. Ez a funkció segít abban, hogy a méreganyagok átjussanak a dializáló membránon.

Miután "csatlakoztatták" Önt a készülékhez, és elkezdődött a dialízis, Ön szabadon azt teheti, amit szeretne, azonban a dializis székben kell maradnia. A kezelés során számos dolgot tehet:

• beszélgethet a többi beteggel;
• könyvet olvashat;
• zenét vagy hangoskönyvet hallgathat;
• kézikonzolon videojátékot játszhat;
• keresztrejtvényt fejthet;
• levelet írhat;
• szundíthat egyet;
• tornázhat. Egyes központokban speciális tornaszerek állnak rendelkezésre a dialízisen áteső betegek számára.

Az ápoló legalább óránként megméri az Ön vérnyomását és pulzusszámát, és feljegyzi a készülék beállításait, hogy ellenőrizze, az Ön kezelése megfelelően halad-e. Arra is lesz lehetősége, hogy kérdéseket tegyen fel a dialízissel kapcsolatban.

A dializáló berendezés egyik funkciója az Ön kezelésének ellenőrzése, valamint a biztonságának garantálása a dialízis alatt. A berendezés végig a dialízis folyamán méri a szerelékekben és a dializátorban uralkodó nyomást. A dializáló berendezés méri még a véráramlást, a hőmérsékletet, valamint a dializáló folyadék megfelelő keveredését. A kezelés megkezdésekor az ápoló beállítja az összes vonatkozó nyomás határértékeit. Ha a berendezés ezen határértékeket meghaladó nyomást mér, riasztást ad le, így tájékoztatva az ápolót a problémáról. Egyes riasztások esetén a készülék a vér pumpálását, illetve a dializáló folyadék áramlását is leállítja. A készülék ezt azért teszi, hogy garantálja az Ön biztonságát a probléma megoldásáig. A gép akkor is riaszt, ha a kezelés véget ért és itt az ideje hazamenni!

A betegek lába gyakran begörcsöl, és ez kellemetlen lehet. A görcsöknek számos oka lehet, az okok pedig betegenként eltérőek. A leggyakoribb ok az, hogy a dialízis során nagy mennyiségű folyadék kerül eltávolításra a szervezetből. Ha úgy érzi, hogy elkezdtek görcsölni az izmai, azonnal szóljon a személyzetnek, hogy segíthessenek az állapot romlásának elkerülésében.
A kezelés jellege miatt a fertőzés állandó kockázata a dialízisnek. A dializálást végző személyzet képzett a fertőzések kockázaténak csökkentésében, de Önnek is fontos szerepe van ebben. Mindig mosson kezet a dializáló helyiségbe történő belépéskor, valamint az onnan történő távozáskor. Mindig tájékoztassa az ápolószemélyzetet még a dialízis megkezdése előtt, ha úgy gondolja, hogy valamilyen fertőzés áll fenn Önnél.

A dialízisközpontban

• A kezelés megkezdése előtt tájékoztassa az ápolót, ha volt bármilyen problémája a legutóbbi dialízise óta.
• Mosson kezet a dializáló helyiségbe történő belépéskor, valamint az onnan történő távozáskor.
• Szóljon az ápolónak, ha rosszul érzi magát a kezelés alatt.
• Kérdezzen az ápolószemélyzettől, ha jobban be szeretne vonódni a dialízis folyamatába.

Otthon

• Kövesse a diétával és folyadékfogyasztással kapcsolatos javaslatokat.
• Ne felejtse el minden étkezéskor bevenni a foszfátkötőket.
• Legyen minél aktívabb; a torna segít az erőnléte megőrzésében, és így jobban tudja irányítani az életét is. 

A dialízis befejezésekor az összes tisztított vér visszakerül a szervezetébe; ezután leválasztják Önt a dialízáló berendezésről. Ha Önnek centrális vénás katétere van, lezárják azt a következő kezelésig. Ugyanakkor fisztula vagy graft használata esetén eltávolítják a tűket, és Ön csak akkor hagyhatja el a dialízisközpontot, ha az ápoló megbizonyosodott arról, hogy a vérzés elállt. Megmérik a vérnyomását, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy Ön biztonságosan felkelhet a székből. Ez fontos, mivel néha szédülést érezhet, amikor a kezelés után feláll a székből. Ismételten megmérik és feljegyzik a testsúlyát. Ezek a mérések fontosak, mivel az ápoló ezek által bizonyosodik meg, hogy Ön biztonságosan elhagyhatja a dializáló helyiséget, és várhatja a hazaszállítást. Ha bármikor rosszul érzi magát, mindenképpen szóljon az ápolónak, mielőtt elhagyná a dialízisközpontot.

Ebben fontos szerepet játszanak azok a tényezők, amelyekről Ön és a kezelőorvosa közösen döntöttek. A dialízishez szükséges idő a következőktől függ:

• mennyire jól működnek az Ön veséi;
• a kezelések között mennyi folyadék szaporodik fel Önben;
• mennyi salakanyag van az Ön szervezetében;
• mik a testméretei;
• milyen dializátort (mesterséges vesét) használnak.

Hemodialízis esetén a dialízis kivitelezéséhez kritikus fontosságú a jó érrendszeri csatlakozás. A dialízishez a vérerek használatára van szükség, amelyek gyakran nehezen hozzáférhetők vagy túl alacsony bennük a nyomás. Ezért sok betegnél AV-fisztulaként ismert érrendszeri csatlakozást hoznak létre műtéttel az alkar artériája és vénája között. Ez az érrendszeri csatlakozás biztosításának leggyakoribb módja.

Mivel az AV-fisztulába történő beszúrás egy invazív (a szervezetbe történő behatolással járó) beavatkozás, ezért el kell végezni az összes szokványos, műtét előtti higiénés intézkedést. A dialízist végző személyzet (orvosok és ápolók) teljeskörűen képzett ebben és szigorúan ügyel erre. A dialízisen áteső betegeknek is ügyelniük kell a saját személyes higiéniájukra, mert a betegségük és a csökkent ellenállóképességük miatt különösen hajlamosak a fertőzésekre. Először megmossák, majd fertőtlenítőszerrel megtisztítják az AV-fisztulával rendelkező kart. A dialízist végző személyzet kesztyűt visel, és szigorú fertőzés-megelőzési előírások betartásával végzi a folyamatot. A folyamat során a dialízist végző személyzet betartja a szabványosított higiénés előírásokat.

Ha Önnél egy új AV-fisztulát hoztak létre, ez esetben felkérhetik majd, hogy végezzen tornagyakorlatokat az AV-fisztula érésének elősegítése érdekében. Ez az érési folyamat kb. 6–8 hetet vesz igénybe. A speciálisan az AV-fisztula edzésére kifejlesztett kicsi, puha labdák a legmegfelelőbbek erre. Fogja a labdákat a kezébe, és pumpáló mozdulattal szorítsa össze őket. Arra is megtanítják, hogyan figyeljen minden nap az AV-fisztula rezgésére. A rezgés az AV-fisztulában történő véráramlás jele. A rezgést a kezével érezheti. Egyes betegek fonendoszkópot is használnak az úgynevezett zörej meghallgatására. Az AV-fisztula gondozásának lényege a sebellátás és a rendszeres kötéscsere. Az AV-fisztulával rendelkező kart 12–24 óra elteltével már a megszokott módon meg lehet mosni. Az általános személyi higiénia keretein belül könnyen felszívódó krémmel be is lehet kenni az érintett területet. Az esetleges szövődmények (pl. az AV-fisztula elfertőződésének) elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy a bőr ép maradjon, és megfelelő védelmet biztosítson.

A graft egy kis műanyagdarab, amit a kar vagy a comb egyik artériája és vénája közé ültetnek be. Ha a beteg vénái túl vékonyak vagy gyengék az AV-fisztula kialakításához, egy szintetikus (mesterséges anyagokból készült) graftot szoktak beültetni az artéria és a véna közötti kapcsolat létrehozásához. Ezt a bőr alá ültetik be, oda, ahol a természetes vénák helyezkednek el. A fisztulától eltérően a grafttal több gond szokott lenni, például vérrög miatti elzáródás vagy elfertőződés, és hamarabb ki kell cserélni azt, de a jól kialakított graft évekig kitarthat. A graft az AV-fisztulához hasonlóan a bőrfelszín alatt helyezkedik el.

A centrális vénás katéter egy műanyag cső, amit egy orvos vezet be a nyak vagy a mellkas egyik centrális vénájába. Egyes esetekben a dialízis megkezdése előtt nincs idő kivárni, hogy az AV-fisztula készen álljon a használatra; ekkor van szükség a centrális vénás katéterre. Az ideiglenes katétereket varratok tartják a helyén. A hosszú távú használatra szolgáló tartós katétereket egy speciális bőr alatti mandzsetta és néhány öltés tartja a helyén. A katéterek bealvadhatnak, elfertőződhetnek, vagy az őket befogadó véna beszűkülését okozhatják. Megfelelő gondozás mellett a katéter hasznos áthidaló megoldás lehet a fisztula vagy a graft gyógyulásának idejére, valamint lehetővé teszi Önnél a dialízis elvégzését, amennyiben nem áll rendelkezésre más érrendszeri csatlakozási mód. Mivel a katéterek hajlamosak az elfertőződésre, emiatt erősen javasolt az alábbi irányelvek betartása: Nagyon fontos, hogy mindig tisztán és szárazon tartsa a katétert. Ez azt jelenti, hogy nem úszhat, zuhanyozhat vagy fürödhet, ha bent van a katéter. Figyelje a fertőzés tüneteit: pirosság, duzzanat, fájdalom, magas pulzusszám, láz. Azonnal hívja a dialízisközpontot, ha ezen tünetek bármelyikét tapasztalja. Soha, semmilyen okból ne használjon ollót vagy más éles eszközt a katéter közelében.

Az érrendszeri csatlakozási lehetőségek a következők:

• arteriovenózus fisztula (AV-fisztula);
• arteriovenózus graft (AV-graft);
• centrális vénás katéter.

A fisztula a dialízishez szükséges érrendszeri csatlakozás leggyakoribb típusa. A fisztula létrehozásához egy kis műtétet végeznek el a csuklón vagy a karon, hogy összekössenek egymással egy artériát és egy vénát. A műtét kb. egy órát vesz igénybe. A műtétet általában helyi érzéstelenítés mellett végzik, és a nap egy részét a kórházban tölti majd. Egy véna és egy artéria összekötése gyorsabb és örvénylőbb véráramot hoz létre a vénában. Ettől a véna megvastagodik és megnagyobbodik. Végül láthatóvá válik a bőr alatt; egy kicsit olyan lesz, mint egy nagy visszeres véna. Ha megérinti ezt az eret, akkor rezgést érez. Ez az érzés nagyon fontos, mert a rezgés azt jelenti, hogy a fisztula megfelelően működik. Minden nap ellenőrizze a fisztulát, és ha bármikor megszűnik ez az érzés, azonnal keresse fel a kórházat.

A graft egy kis műanyagdarab, amit a karja vagy a combja egyik artériája és vénája közé ültetnek be. Az emberek egy kis részénél a graftot kell alkalmazni, ha a saját vénáik nem hozzáférhetők vagy nem elég erősek a fisztula létrehozásához. A graftot a bőrfelszínhez közel helyezik el, hogy könnyen bele lehessen szúrni a tűt.

A katétert akkor használják, ha valamilyen okból nem lehetséges a fisztula kialakítása. Ez egy tartósan bent levő eszköz, ami remélhetőleg addig kitart, amíg Önnek szüksége van rá. Egy kb. ceruzavastagságú puha műanyag csövet (katétert) vezetnek be egy nagy vénába a nyak alsó részénél. A csőből kb. tizenöt centiméternyi kinyúlik a bőrből, és kötést helyeznek el oda, ahol a cső belép a bőr alá. A kötést tisztán és szárazon kell tartani, valamint a fürdés és hajmosás során különös gonddal kell eljárni. A cső könnyedén eltakarható a ruházattal.

A dialízis során két tűt szúrnak be a fisztulába. Az egyiken át távozik a megtisztítandó vér. A másik tűn keresztül jut vissza a megszűrt vér a szervezetbe. A tűket műanyag szerelékek kötik össze egy speciális szűrővel, a dializátorral. Egy szivattyú áramoltatja át a vért a dializátoron. A vér elhalad a szűrő egyik oldalán, a dializáló berendezés által előállított oldat pedig a másik oldalán. A vér nem keveredik az oldattal. Az oldat a dialízis nevű folyamat révén kivonja a többlet folyadékot és a salakanyagokat a vérből. A megtisztított vér a műanyag szereléken, majd a második tűn keresztül visszajut a beteg testébe.

A fisztula a kialakítása után nagyon sokáig megmaradhat. Vannak olyan betegek, akiknek a fisztulája 30 év után is megfelelően működik. Azonban ha idős korban hozzák létre Önnél a fisztulát, vagy ha más betegsége, például cukorbetegsége is van, előfordulhat, hogy a fisztula nem tart ki olyan sokáig. Ettől függetlenül a fisztula vagy a graft a lehető legjobb lehetőség a hemodialízishez szükséges érrendszeri csatlakozás biztosítására, mert:

• A fertőzés veszélye kisebb, mint a katéter esetében.
• Kisebb az esélye a bealvadásnak.
• Jobb véráramlást biztosít a dialízis során. Ez hatékonyabbá teszi a dialízist.
• A fisztula élettartama általában hosszabb, mint a grafté, és mindkettő jellemzően hosszabb ideig tart ki, mint a katéter.
  

Fisztula
Előnyök                                                     

• Hosszabb ideig kitart
• Kisebb a fertőzés kockázata
• Jó véráramlás
• Kisebb a bealvadás és az elzáródás valószínűsége

Hátrányok

• Időbe telik, amíg a műtét után teljesen kialakul
• Tűt kell beleszúrni a dializátor csatlakoztatásához

Graft
Előnyök

• Hosszabb ideig kitart, mint a katéter
• Jó véráramlás

Hátrányok

• Időbe telik, amíg a műtét után teljesen kialakul
• Tűt kell beleszúrni a dializátor csatlakoztatásához
• Nagyobb a fertőzés veszélye, mint a fisztulánál

Katéter
Előnyök

• Azonnal használható
• Nincs szükség tű használatára a dialízishez

Hátrányok

• Nagyobb a fertőzés kockázata, mint a fisztula vagy graft esetében
• Bealvadhat és elzáródhat
• Óvatosan kell eljárni fürdéskor vagy zuhanyzáskor

Minden nap ellenőrizze, hogy a fisztula megfelelően működik-e; ehhez tapintsa meg vagy a fülével közel hajolva hallgassa meg a területet . Az Önt gondozó ápoló vagy orvos megmutatja majd, hogy hogyan végezze az ellenőrzést. Minden nap mossa meg és tartsa tisztán a fisztulát tartalmazó karját. Az ápoló tanácsot tud majd adni Önnek, hogy melyik a legjobb szappan erre. Figyelje a fertőzés tüneteit. Ez lehet nyomásérzékenység, duzzanat vagy a bőr kipirosodása a fisztula fölött. Láza is lehet. Ha úgy gondolja, hogy a fisztula nem működik megfelelően vagy Önnek fertőzése van, azonnal keresse fel tanácsért a dialízisközpontot. Ne viseljen szűk ruhákat vagy karórát azon a karján, ahol az érrendszeri csatlakozást létrehozták. Ne mérjenek vérnyomást a fisztulával ellátott karján. Ne vegyenek vért a fisztulával rendelkező karjából (kivéve a HD kezelés során, vagy ha a veséjét kezelő orvosa megengedte azt). Ne aludjon a fisztulával ellátott karján. Ne cipeljen nehéz bevásárlószatyrot azzal a karjával, amelyben a fisztulát kialakították.

Minden dialízis előtt mossa meg az érrendszeri csatlakozást tartalmazó karját. Ne érintse meg a bőrt a csatlakozási hely körül, miután az ápoló megtisztította a karját a tű beszúrása előtt. Ne köhögjön vagy tüsszentsen az érrendszeri csatlakozási helyre a dialízis során. A tűk eltávolítása után csak enyhe nyomást fejtsen ki az érintett területre a vérzés elállítása érdekében. Csak ott nyomja a bőrt, ahová a tűt beszúrták. Miután hazaért, ne vakarja a tűszúrások helyét és ne szedje le a vart.

Ha a fisztula ellenőrzésekor úgy gondolja, hogy nem hallja vagy érzi a véráramlást a fisztulában, előfordulhat, hogy a fisztula bealvadt vagy leállt a működése. Azonnal hívja fel tanácsért a dialízisközpontot. Lehet, hogy meg lehet menteni a fisztulát. Ne várjon másnapig, mondván, hogy "úgyis akkor esedékes a következő dialízis"; akkor már túl késő lesz!